Tangó

A tangó eredete igencsak vitatott. A szakkönyvek úgy tartják, hogy származása elválaszthatatlan Argentínától, bár valószínű, hogy oda a spanyol telepesek vitték. Az elnevezés a “tambor” (dob) szóra vezethető vissza, mely ünnepet idéz. Maga a tánc a kubai habanérából és az argentin milongából származik, amelyet főként a bordélyházak látogatói táncoltak.
A XX. század kezdetétől Argentínában társastánccá vált. 1907-ben került át Európába, és főként Párizst bűvölte el. Először lokálokban tűnt fel, később elismert társastánc lett. Mindemellett támadások is érték, mert ízléstelennek tartották. 1922-ben összehangolták az angol táncstílussal és 1929-ben végérvényesen szabványosították mai formájában.
A “tango argentino”-t, az attól eltérő jellegű, angol tangó váltotta fel, amelyet a rándítás szerű mozdulatok, a szenvedélyes előrehaladó mozgások, a késleltetések és az egyértelmű figuralezárások jellemeztek.
Karaktere intenzív, gyors haladómozgásában figyelhető meg, amelyek szaggatottan váltakoznak a szenvedélyes dinamika és a feszült szünet között. A tangó a standard táncok között erotikusnak számít.