Bécsi keringő

A társastáncok közül a keringőnek van a legrégebbi hagyománya. Németországból származik, neve a “walzen” (forogni, keringeni) szóból ered.
Ha elődeire vagyunk kíváncsiak, egészen a XII-XIII. századig kell visszapörgetnünk az időt. A nép, táncmester nélkül táncolta egymást átkarolva. Másik nézet szerint a tánc eredete a langaus-ban keresendő, amelyben egy hosszú termet kellet a legkevesebb forgással végigtáncolni.
A XVIII. századig hatósági tilalom volt érvényben a Bécsi keringő ellen. A büntetést azzal indokolták, hogy tilos a partnernő körbeforgatása és megpörgetése. Ráadásul a régebbi táncokhoz képest igencsak közvetlen stílusú volt, a férfi egész karjával érintette a hölgy hátát.
A bécsi keringő máig tartó népszerűsége csak 1815 után kezdődött, és ebben nagy szerepe volt a Strauss komponálta műveknek.
Az osztrák királyi katonatiszt és tánctanár, Karl von Mirkovitsch, tette a táncot versenyképessé, viszont Paul Krebs teremtette meg 1951-ben az osztrák keringőtradíció és az angol stílus összekapcsolódását, így vált egyenjogú standard tánccá.
A bécsi keringő karaktere a gyors, egyenletes, szárnyaló, teret betöltő és forgó mozgásokban nyilvánul meg, amelyek simán gördülnek a parketten.